Borholm legalább tízezer éve lakott, a bronzkor (Kr. e. 3000-2000) egy különösen gazdag kultúra nyomait hagyta hátra. Ugyanebben az időszakban állították fel a szigeten található több száz menhirt. Ezek a hatalmas súlyú megalítok mindenhol felbukkannak a szigeten, bár az ilyen történelem előtti kőemlékek meglehetősen ritkák a skandináv tájakon. Vajon miért állítottak köveket ilyen hatalmas mennyiségben a szigeten?
1985 végén különös kincset ástak ki az egyik mezőn: közel háromezer darab, apró, kb. 2,5 cm-es aranylemezkét, amelyeket rendkívül finoman dolgoztak ki, jóformán csak mikroszkóp alatt láthatók a kivésettségük. Előtte alig száz ilyen került elő a skandináv tájakról. A vert aranylemezeken kb. 100 figurát lehetett fölfedezni: hosszú hajú, királyi öltözetet viselő személyt. Az aranylemezkéket a Kr. u. 40-60 körüli időszakra datálják, amikor is a Merovingok - "hosszú hajú királyoknak" is nevezték őket - uralkodtak a mai Franciaország egykori területén. A lemezek rendeltetése homályos.
Egy régi bornholmi legenda szerint a szigetnek
14 temploma volt. Ismert azonban, hogy a középkorban 15 igen különös templom
épült a szigeten, ebből 11 még használatban van. Ezek nem hasonlítanak Dánia
többi templomához. Négy közülük kör alaprajzú, ami azt jelenti, hogy a világon
sehol se fordulnak elő ilyen templomok ilyen gyakorisággal.
Skandináviában az első templomok fából épültek, az eredeti fatemplomok nyomai
azonban nem bukkantak fel Borholmon, így elképzelhető, hogy eleve kőből emelték
azokat. Különlegességük még, hogy alaprajzukat egymásba érő vízszintes körök
alkotják. Dániában sehol máshol nincsenek ilyen templomok. Felmerül a kérdés:
mi lehetett-e különleges tervezés oka? Honnan eredhet a tervezési stílusuk? És
vajon mikor épültek?
A bornholmi templomok eredete régóta viták
tárgyát képezi a szakértők körében. A templomosok titkos szigete címmel Erling Haagensen és Henry Lincoln
tollából jelent meg a Bornholm dán szigeten fellelhető különös romokról szóló könyv.A szerzők feltételezései
kapcsolatot tártak fel Borholm szigete és az önmagában is rejtélyes
Rennes-le-Chateau faluja között. A rendkívül befolyásos Szent Bernát halálával
a templomosok fontos védőbástyát veszítettek el. Fel kellett készülni az
esetleges támadások elhárítására. Logikusnak tűnhet, hogy biztos helyre akarták
elrejteni a rend kincsét, akármi legyen is az. Szükségük lehetett egy olyan
rejtekhelyre, amely elég távoli, és látszólag semmilyen kapcsolata sincs a
renddel. A könyv tehát megmutatja, hogyan kapcsolódik össze elválaszthatatlanul
a Föld ezen két parányi pontja: szemmel láthatólag mindkét helyszín magán
viseli azoknak a mesteri építőknek a keze nyomát, akik ugyanazzal a
szakértelemmel, ugyanazzal a tudással bírtak, s akiket ugyanaz a vágy vezérelt:
megfelelő rejtekhelyet keresni kincseiknek.
És hogy mi ez a kincs? Csak feltételezéseink lehetnek. A bornholmi alaprajzban elrejtett információ azonban mindenesetre felbecsülhetetlen értékű ősi tudásra utal.
Forrás:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
szocs.emese@yahoo.com, szinba@gmail.com